A Tokaji borvidék egy történelmi és híres bortermő régió, amely Magyarország északkeleti részén található.
Ez az egyik legrégebbi borvidék a világon, és 2002 óta az UNESCO Világörökség része.
A régió híres édes fehér borairól, különösen a Furmint szőlőfajtából készült borokról. A régió egyedi klímája és talaja, valamint a hagyományos borkészítési technikák ötvözete adja a tokaji borok jellegzetes összetettségét, gazdagságát és édességét.
borok
Borvidék
A Tokaji borvidék 27 településből áll, és mintegy 5 500 hektárt foglal magába. A szőlőültetvények a Zempléni-hegység déli lejtőin helyezkednek el, amelyek kiváló napsütést biztosítanak, és védelmet nyújtanak a hideg északi szelektől.
A borregio történelme egészen a 16. századig nyúlik vissza. A Tokaji Aszú, egy botritiszes szőlőből készült édes bor, az 18. és 19. században Európa uralkodóinak és nemességének kedvence volt, és gyakran hivatkoztak rá, mint a “királyok bora és a borok királya”.
Ma a Tokaji borvidék továbbra is híres a magas minőségű édes fehérborairól, ideértve a Tokaji Aszút, a Szamorodnit és a Késői Szüretelést. A régióban kivàló száraz fehérborok is készülnek.
27
település
5 500
hektár
A Furmint ma a borvidék legfőbb fajtája. Tudományos bizonyíték az eredetre vonatkozóan nem áll rendelkezésünkre, de feltehetően a borvidék őshonos fajtája. Tőkéje vitális, erős növekedésű, viszonylag kevés zöldmunkát igényel, az aszályos időjárási körülményeket jól tűri.
Termesztésben elterjedt klónjai a T-92, T-85, P-26. Ízanyagokban rendkívül gazdag. Jó aszúsodó és savmegtartó képessége miatt a borvidék fő fajtájává vált.
Bora jellegzetes és jól eltartható. Állandó és magas savtartalma miatt az aszúborokhoz alapborként döntően a fajta mustját vagy újborát használják.
A borvidék másik meghatározó szőlőfajtája. Nevét a hársfa levelére emlékeztető alakja miatt kapta. A tőkéje erős növekedésű, de kevesebb hajtást nevel, mint a Furmint. Ennek következtében kevesebb zöldmunkája kisebb kézi erőt igényel. Fürtje nagy, hosszú válla gyakran elágazik.
Bogyói kisebbek a Furminténál, kevésbé rothadékony, ennek következtében kevesebb az aszútermése is. Szárazságra, lisztharmatra és atkára érzékeny.
Termesztésben elterjedt klónja a P 41, T 311, K 9, T 1007.
Bora fajtajelleges, finom hársméz, időnként bodzavirág illatú. Savtartalma megfelelő, de alacsonyabb a Furmintnál, ezért gyengébb évjáratokban kisegíti társait. Eltérő vízigényük miatt a Furmintot a hegyoldal felső részébe, a Hárslevelűt az alsó területekre telepítik.
Világszerte ismert, ősi szőlőfajta, valószínűleg már az ókori görögök is termesztették. A muskotályos fajtakör legintenzívebb illatú és zamatú tagja, azonos a francia Muscat blanc à petits grains fajtával.
Korai érésű, a nyugati fajtákra jellemző kicsiny, vállas fürtjei teljes érésben jellegzetes sárga, Napnak kitetten rozsdabarna színűek.
Különösen alkalmas friss fogyasztásra szánt, illatos, száraz tételek készítésére, de különleges ízvilágú késői szüretelésű és aszúborok is készülhetnek Sárgamuskotályból.
Ez a szőlőfajta a Furmint és a Bouvier keresztezése, és kifejezetten a tokaji borok előállítására fejlesztették ki. A Zéta szőlőt általában késői szüretű és száraz borok készítésére használják.
aszú
A botritiszes nemes töppedés, azaz aszúsodás kialakulásához legalább három alapvető feltételnek kell együttesen teljesülnie: a gombafertőzést indukáló nedves időjárás a szőlőt teljes érésben érje, ugyanakkor a bogyók épek, sérülésmentesek legyenek, a néhány napos csapadékos – párás időszak után pedig hosszú száraz periódus következzen.
A világ több borvidékén is készítenek töppedt, nemesrothadáson átesett szőlőből nemes édes borokat, azonban a tokaji aszú ezektől a boroktól lényegesen eltér. Egyedi jellegét elsődlegesen a szőlőfajták, a talajtípusok, az éghajlati adottságok összhangja, másodlagosan a sajátos borkészítési eljárás, harmadlagosan a tölgyfahordós érlelés adja meg.
Borkóstolás a Simkó Pincészetben
Mi az az Esszencia?
A Tokaji borok gyógyító hatásáról a világban számos feljegyzés és kutatás létezik. Általános egészségjavító hatást tulajdonítanak mindenütt neki. Ajánlják emésztő- és idegrendszeri panaszok gyógyítására, vérszegénység megelőzése céljából, csontképződés szempontjából pedig kedvező magas foszfortartalma.
A kutatások alapján a legfontosabb ilyen pozitív élettani hatással bíró vegyületek a polifenolok, biogén aminok, fémionok, vitaminok és a penicillin.
Természetesen nem akarunk részletes kémiai leírásokat részletezni az egyes vegyületek hatásairól, de szeretnénk hangsúlyozni néhány kimagasló pozitív hatást. A kutatások azt igazolják, hogy a Tokaji borok és borkülönlegességek gyakran akár 3-5-ször annyi pozitív vegyületet és ásványi anyagot tartalmaznak, mint egyéb vizsgált borok. Az Essencia esetében ez az arány pedig még inkább kimagasló.
Legjelentősebb fémionok a kálium, kalcium és a magnézium, melyek mind fontos szerepet töltenek be az idegrendszer szabályozásában.
Vitaminok tekintetében külön kiemelhetjük a B vitamin szerepét, melyből az Essenciában a többi borhoz mérten akár 10-15-szörös mennyiségeket mutattak ki.
Volt korszak, amikor az emberek versenyeztek a Tokaji dicsőítésében és ekkor sok orvos csodabalzsamként vélekedett róla, még hajnövesztésre is ajánlották.
A Tokajinak a depressziós megbetegedésekre is jótékony hatásuk van, ez a szerotonin tartalmának tulajdonítható.
Penicillin tartalmának köszönhetően gyulladáscsökkentő hatású és természetesen ne felejtsük azt sem, hogy szakértők szerint a világ legnevesebb borai közül a Tokaji Aszú és Essencia a leghatékonyabb afrodiziákum J
Ha mindezek mellé vesszük azt a nagyszerű íz harmóniát, amit a magas természetes cukortartalom és savtartalom nyújt ezen borkülönlegességek fogyasztásakor, akkor nem kell tovább részleteznünk, hogy miért gondoljuk és javasoljuk a rendszeres, ám mértékletes fogyasztását ezen földi csodáknak.
A Tokaji Nektár kóstolásának élményét nehéz szavakba önteni, azonban néhány leírásban az alábbi gondolatokat olvashatjuk:
„Az Essencia rendkívüli, abszurd, sűrű, mély, komplex és kóstolása kitörölhetetlenül emlékezetünkbe ég. Valóban, igazán csodálatos.”
Az Essencia a világ legkoncentráltabb itala, ennek köszönhetően akár évtizedek vagy évszázadok múlva is hatalmas élményt nyújt a kóstolása.
Egyedi, különleges, misztikus, technológia nélküli, ember által el nem rontott természeti kincs. Ásványokban, vitaminokban, antioxidánsokban és az aszú szemre jellemző aromákban gazdag koncentrált energia.
Tokaji Eszencia
Aszueszencia
Essencia
A Tokaji borvidék történelmi gyökerei
„A borok királya, a királyok bora”
A tokaji aszú méltán elhíresült megnevezése XIV. Lajos királytól származik, amely már önmagában utal a Tokaji borvidék évszázados történelmére. Az első írásos emlékek alapján azonban már a XI. században elkezdődött a szőlőtermesztés Tokaj-Hegyalján és a folyamatos fejlődésnek köszönhetően ma már a világ leghíresebb borvidékei között jegyzik.
XI. század
A borvidék királyi birtoklású terület, királyi szolgálatban álló udvarnépekkel. Könyves Kálmán korában Tarcalon országgyűlést tartottak. Az első királyi birtoklású borospince első említése Tarcalon.
1187-ben III. Béla király Tokaj térségében, a mai Szent Kereszt – dűlőben telepítette le a Szent János Ispotályos lovagrendet (Máltai lovagrend). A rend kolostort alapított a Szent Kereszt Felmagasztalásának a tiszteletére, a király jelentős birtokokat és szőlőket adományozott számukra.
XII. század
XIII. század
Tokaj szőlőtermesztési hagyományairól már a XI. századtól rendelkezésre állnak írásos emlékek. Jelentős vallon betelepülés zajlik mind az 1241-1242. évi, mind az 1282. évi évi mongol (tatárjárás) dúlás előtt és után. A borvidéken ekkor kezdik el a sajátos földalatti pincék építését is, amelyekről szintén írásos emlékek maradtak fent, így az olaszliszkai, sárospataki, szerencsi, sátoraljaújhelyi és tolcsvai pincékről, valamint szőlőhegyekről (liszkai Előhegy, szerencsi Előhegy, Királyhegy, Magita, Makramál, Megyer, Meszes, Rány, Sátorhegy). A sátoraljaújhelyi Szent Egyed pálos főkolostor (vicariata) alapítása (1248), amely idővel a borvidéken a legnagyobb szőlőbirtokossá válik a középkor folyamán. Egy egyházi birtok ügylet miatt először említették mega Tarcal és Tokaj határában a Mézesmál szőlőhegyet. Sárospatak királyi birtokban álló uradalmi központtá és egyúttal az udvartól Sátoraljaújhellyel együtt kiváltságos településsé, azaz mezővárossá válik.
XIV. század
A XIV. században a földalatti pincék építése kiteljesedik, számuk jelentősen megnő, ekkor építik ki a Tokaji borvidékre jellemző többemeletes pincelabirintusokat. A szőlőtermesztésnek köszönhetően jelentős fejlődésnek indulnak a borvidéki települések, amelyek bortermelésből befolyó jövedelmüknek köszönhetően jelentős adókat fizetnek be a római pápának. Ezek falvak egytől egyik ún. egyházas települések, azaz plébániákkal rendelkeztek és kiváltságos állapotú szőlőbirtokaik voltak. Egy 1381. évi peres ügyben először említik meg a tokaji bort. A tokaj-tállyai váruradalom megalapítása.
XV. század
A XV. század folyamán jelentős és intenzív gazdasági fejlődés történik a borvidéken. Ebben a korszakban válik Abaújszántó, Erdőbénye, Mád, Olaszliszka, Szerencs, Tállya, Tarcal, Tokaj és Tolcsva bortermő mezővárossá, jelentős írásbeliséggel és önkormányzattal. A század második felében a felvidéki Bártfa és Kassa városok jelentős szőlőbirtoklásokba kezdenek Olaszliszka, Mád, Sátoraljaújhely és Tállya határában. Sárospatak szabad királyi városi rangot kap.
XVI. század
A tokaji borok népszerűsége megnő. Ekkortájt kétféle bort készítenek. Az elsőt: „tiszta bor,, taposással, a másodikat: „préselt bor” sajtolással. A szőlősgazdák a mezővárosokban lakva növelik birtokaikat, közülük több úri birtokká fejlődött. A Tokaji borvidéknek ez az időszak az egyik legvirágzóbb periódusa.
1550-1560: A tokaji borok döntő áttörése a hazai és a nemzetközi piacokon, a minőség javulásának időszaka. Lengyel kereskedők megjelenése a borvidéken. Az osztrák császári udvar a XVI. század közepétől generációkon keresztül vásárolta a tokaji bort.
1561: „Regulamentum Culturae Vinearum”: Tokaj-Hegyalja szőlőművelése rendtartásának szabályozása.
1565: Mezőzombor bortermő mezővárosként szerepel az összeírásokban.
1571: Az aszúbor első írásos említése a Garay család május 15-én kelt hagyatéki leltárában.
1589: Főbornak nevezik a válogatás nélkül készült, jó minőségű tokaji borokat.
1590: Szikszay Fabricius Balázs Nomenclatura című művében a „Vinum passum-aszu szeőleő bor”, valamint a vinum primum – feőbor (azaz későbbi nevén szamorodni) kifejezések szerepelnek.
XVII. század
A Tokaj név egyre jobban terjed a borpiacon. A bortermés csaknem egyharmada került export piacra. A lengyel és az orosz export fokozatosan nőtt, lassan meghatározóvá vált a borvidék számára.
1616-1660: A Rákóczi-korszak. Ebben az időben vette fel a tokaji szőlőtermesztés máig jellemző arculatát és ekkor élte legvirágzóbb korszakát. Rákóczi fejedelem számos pincét tartott fenn, több kastélyt is építtetett a borvidék területén.
1641: Tokaj-Hegyalja rendtartásának kézikönyve.
1655: Az országgyűlésben rendelet születik az aszúválogatással elvégzett szüretre vonatkozóan.
XVIII. század
XIV. Lajos francia király a II. Rákóczi Ferenctől kapott aszúbort dícsérte elhíresült mondásával: „C’est le roi des vins, et le vin des rois” „Ez a borok királya és a királyok bora”. Ekkor kezdik el Tokaj-Hegyaljának nevezni a területet, a bort pedig a könnyebb érthetőség kedvéért tokaji bornak.
1707: A Rákóczi-szabadságharc államapparátusa a magyar borvidékek részére országos minősítést rendel el. Öt csoportba sorolva a területeket első osztályú besorolást csak Tokaj-Hegyalja kapott. A dűlő szerepe ekkor kezdett tudatosodni a minőség és a kereskedelem területén.
1720: Matolai János létrehozza a Tokaj-hegyaljai szőlőterületek termőhelyi besorolását, klasszifikációját. A dűlőcsoportosítás alapját a termőhelyi szempontok mellett az akkori termések és azok minősége jelentette.
1723: Törvényi szabályozás a tokaji szőlő- és bortermelésre.
1729: Újabb törvényi szabályozás a tokaji szőlő- és bortermelésre.
1733-1798: Orosz borvásárló bizottság gondoskodik a cári udvar tokaji borral való ellátásáról.
1737: Tokaj zárt borvidéki szabályozása, kialakul a borvidék lehatárolása, valamint az eredetvédelem alapja a világon először kerül meghatározásra. Ezzel elkészül Európa és a világ első eredetmegjelölésre vonatkozó szabályozása.
1741: Újabb törvényi szabályozás a tokaji szőlő- és bortermelésre.
1749: Mária Terézia királynő utasítására a Bercsényi és Rákóczi családok egykori sárazsadányi, tarcali, tokaji és tolcsvai szőlőbirtokaiból alakítják ki az ún. Királyi Koronabirtokot. Központja Tarcalon az egykori Zeleméry-Lorántffy-Rákóczi kastélyban lesz (mai Tokaji Kutatóintézet). Ugyanabban az évben tömbösítik, valamint alakítják ki a korona tulajdonában álló tarcali Szarvas, Mézes-Mály, (ma tokaji) Teleki és Terézia szőlőket.
1759: A máslás (mászlás) első említése különböző dokumentumokban megtalálható.
XIX. század
1815: Egy krakkói kereskedelmi feljegyzésben szerepel a lengyel nyelvű szamorodni (’ahogy lett’, ’ahogy született’, ’maga által született’ jelentéssel) kifejezés. Ekkortól kezd háttérbe szorulni a régies főbor elnevezés.
1826: A fordítás (másodaszú) elnevezés első említése.
1853: Mádon megalakul a „Hegyaljai Részvénytársaság”, a tokaji borok piaci érdekképviseletére.
1857: A testület „Tokaj-hegyaljai Bormívelő Egyesület” névvel átalakul, elsősorban a szőlőtermesztés és a borkészítés szervezeteként, érdekképviseleteként.
1872: Tarcalon megalakult az “Állami Felső Népiskola és Vincellérképezde”.
1886: Megjelenik a filoxéra és 10 év alatt a szőlők 80%-át elpusztítja. Erre az időszakra esik az első nemzetközi per, ahol a tokaji termelők a Tokaj név védelmét érték el a bíróságon.
1893: Első magyar bortörvény, melyben a tokaji eredetmegjelölés szabályozása külön fejezetet képez.
1898: A borvidék területét újraszabályozzák.
XX. század
1920: A trianoni békeszerződés az országhatárok módosításával a borvidéktől elszakítja Szőlőske és Kistoronya településeit, valamint Sátoraljaújhely egy részét és szőlőskertjeit.
1920-1950: A gyógyszerkönyvekben a tokaji aszúbort gyógyszernek tüntetik fel.
1928: A Tokaj-hegyaljai Hegyközségi Tanács megalakulása.
1936: Az aszúbor-készítés technológiájának pontosítása törvényi úton.
1949: Megalakul a borvidéki kutató bázis Tarcalon.
1950: A tarcali szakiskola szerepét átveszi a Sátoraljaújhelyen megalakult Szőlészeti és Borászati Szakiskola, majd Technikum.
1950-1990: A borvidéken több állami gazdaság és állami pincegazdaság egyesülésével létrejön a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, a Tokaj Kereskedőház jogelődje. Az állami borászat felvásárolja a kistermelők szőlőit, szervezi a termelést és a borkereskedelmet.
1970: A Tokaj eredet megjelölés nemzetközi lajstromozása a Lisszaboni Megállapodás alapján.
1982: A szőlő termőhelyi minősítésének, a termőhelyi kataszter rendszerének elkészítése országosan és a Tokaji borvidéken.
1990: A privatizáció kezdete a Tokaji borvidéken.
1993: Az Európai Közösség és a Magyar Köztársaság között a bor megnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodás megkötése (1993. november 23-i tanácsi határozat) többek között az eredetmegjelölések kölcsönös védelméről, benne „Tokaj” név és származtatott formáinak Magyarország részére szóló kizárólagos névhasználatáról, valamint a „Tokaj” név védelméről az Elzászban és a Venezia-Friuli-Giulia tartományban használt Tokay és Tocai írásmódú fajtanévvel elnevezett borok ellenében, 2007. március 31-ig tartó moratóriummal.
XXI. század
2002: A Tokaji borvidéket az UNESCO Világörökség Bizottsága, mint kultúrtájat felvette a Világörökségek Listájára.
2004: A bortörvény az aszú elnevezés használatát kizárólagosan a Tokaji borvidék számára engedélyezi. A borvidék neve Tokaj-hegyaljai borvidékről Tokaji borvidékre változik.
Magyar 
English (UK)